A zsidó emancipációról a Pest - Pesti Hírlapban,Országos Széchenyi Könyvtár,Pesti Hirlap,Fábián Gábor,Magyar Tudományos Akadémia,Kisfaludy Társaság,Kossuth Lajos,László, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

A zsidó emancipációról a Pest

2008-06-13 23:41:39, péntek

	http://www.bombagyar.hu/index.php?post=1044 A zsidó emancipációról a Pesti Hírlapban, 1844 május 5-én Blog - Tomcat 2008 június 13. 00:50:00 Az Országos Széchenyi Könyvtár hírlaptárából szedtem elő az alábbi cikket, amely a Pesti Hirlap 1844 május 5-i számában jelent meg. Témája a zsidók emancipációjának, azaz polgárjogi egyenlősítésének korkérdése. A cikk írója a köztiszteletben álló aradi Fábián Gábor ügyvéd, országgyûlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja. Mind ő, mind a lapot szerkesztő, a cikkre széljegyzetben válaszoló Kossuth Lajos a korszak haladó liberális politikusai közé tartoztak. Ám a zsidók egyenjogúsításának témájában véleményt formálva bizony nekik sem volt egyszerû dolguk. Annak ellenére, hogy mindketten maradéktalanul filoszemita álláspontot képviselnek, bizonyos dolgokat kénytelenek elismerni kampós orrú kedvenceikről. Olvassuk el ezt a cikket, okulásul történelmünk egyik csendes fordulópontjáról, amikor a lelkes emberbaráti naivitás győzött a többség józan belátása fölött, egyes haladó szellemek jogos aggodalmai ellenére, néhány évtizeden belül véres eredményt hozva a várt felemelkedés helyett. A cikket betûhíven írtam át. Vezércikk. (Zsidó-emancipatio.) A' zsidók polgárositását nehány év óta nálunk is a' kor fontosb kérdései közé sorozva lenni látjuk, és tekintve a' modort, mellyben az törvényhozásunk által már második orsz. gyûlésen tárgyaltatik, alig csalatkozunk, ha hiszszük, hogy e' kérdésnek nemcsak jövendője van, de sőt nem messze az idő, melly neki Messiását, a' kedvező fejleményt biztosan meghozandja. A' feladat nagy és szép, 's kiküzdése minden esetre becsületére váland a' magyar névnek; és ha a' következmények üdvös volta iránt szinte illy tisztán áll a' dolog elöttünk: akkor nincs mást mit tennünk, mint hogy az inditványt, melly fogantatását philantropiai érzelmeknek köszöni, ne csak mint emberbarátok, de mint honbarátok is öszszevetett vállakkal pártoljuk 's létre jőni siettessük. Ez utóbbi pontra nézve azonban két egymással ellenkező 's ugy szólván, ellenséges vélemény uralkodik közöttünk; egyik, mellynek képviselője az országgyûlési követek többsége, a' zsidó-emancipatioból csak üdvöt, - másik, mellyet a' nemzetnek törvényhozásba be nem folyó nagy része vall magáénak, csak vész jósol a' hazára; és e' nagy részhez tartoznak a' királyi városok is. Ha immár ez utóbbi vélemény pártolóihoz, az alsó és felső tábla velök egyetértő nevezetes töredékeit is oda számítjuk, akkor a' zsidóügy mellett nyilatkozott megyei képviselők többségével roppant ellenzék, mondhatni, egy egész nép áll szemközt. A' nép érzelmeit, gondolkodását törvényhozónak figyelemmel mellőzni nem szabad; mert olly törvényekben, mellyek amazokba ütköznek, köszönet lenni nem szokott, 's ollyanokat hozni, víz ellenebeni úszás, hálátlan sisyphusi fáradalom. Ha tehát az emancipatióval czélt elérni akarunk, nem elég annak az orsz. gyûlésen többséget vívni ki, hanem szükség az eszmét megbarátkoztatni a' néppel is, 's olly köntösben mutatni föl előtte, hogy benne többé ijjedelmes rémalakot látnia oka ne lehessen. A' polgárositott zsidó képe, ugy, mint azt most az emancipatio barátai előnkbe állítják, megmosdatva, tisztázva 's ajánló oklevelekkel ellátva, első tekintetre tetszőnek és kecsegtetőnek látszik ugyan, de bővebb vizsgálat után észrevehető, hogy rajta a' régi megvetés szennyfoltjából, mellyel öltöztetői róla levenni vagy elfeledtek, vagy nem akartak. Én e' foltot jól látom, és mivel róla minden ember hallgat, ki fogom mutatni, hol van az; ki attól a' zsidót megmentendi, az lesz az emancipatiónak nemcsak Izrael népétől, de a' magyar hontól 's egész emberi nemzettől is hálával 's ércz szobrokkal jutalmazandó igazi Messiása. Azokból, miket eddig mondék, lelkembe pillanthatott az olvasó, 's rólam már annyit tudhat, hogy 1) én is magamat az emancipatio barátai közé számitom; - 2) hogy azzal, mit elvrokonaim ez ügy körül eddigelő tettek, megelégedve nem vagyok. Igaz e az első? 's igazam van e a' másodikra nézve? az a' általam mondandókból ki fog világlani. A' zsidóknak polgári jogokból történt általános kiszorittatása 's ezzel együttjáró megvettetése, a' keresztények vallásbeli türelmetlenségéből veszi első eredetét. E' türelmetlenség igen is gazdag táplálékot találta magának az ó-testamentomi szent könyvekben, hol a' zsidóság annyi testi lelki mocsokkal rajzoltatik, hogy egy illy nép iránt csak némi rokonszenvet is érezhetni, a' kereszténység első századaiban, ha nem bûnnek, de valóban olly erénynek nézethetett, mellyre, a' világ akkori mûveltsége mellett, még talán egy socratesi kebel sem, csupán egy jézusi szelídségû lélek lehet vala képes. Az emlitett szent könyvek t. i. a' zsidó népet tisztátalan, magába zárkózott, minden más nemzetet gyûlölő, önző, nyakas és háládatlan, 's ugyanazért istentől számtalanszor elhagyott, elátkozott népnek festegetik. Természetes, hogy illy népfajnak világszerte elszórt töredékeitől, mellyekben csak a' szent könyvbeli isteni átkok megtestesült példányai tüntek föl a' képzelődés előtt, vallásos borzalommal fordult légyen el minden keresztény nemzet; kivált midőn ez ellenszenv igazolására még az emberiség tiszta elveit hirdető. uj-testamentomi szent könyvekbn is számos helyek könnyen alkalmul használtathattak, mint p. o. 1 Thess 2:15, hol Pál, mint apostol, mint maga is eredetére nézve zsidó, 's egyébiránt a' zsidóknak nem épen ellensége, rólok illy szenvedélyes hangon nyilatkozik: "Kik az ur Jezust is megölték, és az ő saját prófétaikat és minket is kergettek, se istennek nem kellenek, és mind az embereknek ellenségeik." Ismét a' zsidóknak, mint emberiség kikiáltott ellenségeinek állandó megvettetése 's számtalan üldöztetése a' kereszténység régi faragatlanabb századaiban. Később, midőn az ébredő tudományos mûveltség világánál a' vallási 's politicai fogalmak tisztulni kezdettek, a' statusok e' népnek tettleges üldözésével felhagytak, de a' régi megvetés maig is fenmaradt majd minden keresztény népeknél. És hogy ez, korunk mûveltségének daczára is így van, czégéres erkölcsi tulajdonok, mellyekkel az írás e' népet jellemzi, annak nagyobb részén jelenleg is jobbára feltaláltatók. A' zsidóság ma is minden statusban egy, a' nép többi részeitől elszigetelt testületet képez; érzésre, gondolkozásra, életmódra nézve amazzal egészen ellenkező ösvényt követ; közérdeket nem,csak magányhasznot ismer ); a' fenálló nemzetiséggel sehol össze nem olvad, 's így a' status fentartásának főelvével, az érdekegységgel, merő ellentétes helyzetben áll. És ezek immár körülbelöl azon nehézségek, mikez mint másutt, ugy nálunk is az emancipatio kárhoztatói a' zsidók ellen felhozni szoktak; és hogy ezek csakugyan nyomnak is valamit, kitetszik onnét, mert ez észrevételeknél magát a' tényt az emancipatio barátai is készek nagy részben elismerni, csakhogy nálok könnyû a' felelet, mellynek, véleményök szerint, szükség ez oldalról eloszlatni minden aggodalmat. Halljuk, mivel felelnek! Õk az emancipatio ellenzőihez imigy szólnak: A' vádak, miket ti a' zsidók ellen felhoztok, fájdalom! nagy részben igazak; a' zsidók, kevés egyes kivételekkel, erkölcstelen népfaj, mellytől a' haza felvirágzására jelen helyzetben semmit nem várhatni. De mi ennek valódi oka? Elnyomatásuk, melly alatt századok óta sinlenek, - megvettetésök, minélfogva minden polgárjogokból kizárva, polgári jólét hiányát, a' magány jólét bármi alacsony utakoni megszerzése által kénytelenek pótolni, 's igy magoknak elnyomóikon legalább némi elégtételt venni; ez tartja bennök elfojtva a' rokonérzetet keresztény - a' közérzetet hon iránt; hanem segitsétek csak ki e' népet a' gyalázat mélységeiből, emeljétek csak őt fel magatokhoz, 's lerontván az elkülönző korlátokat, állítsátok csak őt az állmomny körén belől veletek egy sorba, és meglátandjátok, hogy mindezek máskint lesznek. A' felszabaditott zsidóság hazának, alkotmánynak, nemzetiségnek nevezetes nyereséget fog hozni magával. - Illyformán beszélnek az emancipatio barátai. És én részemről legalább, mint szintén emancipatiót pártoló, örömest megvallom, hogy viszont ezek is nyomnak a' latban, különösen pedig mik a' zsidók megrovott tulajdonaik mentségéül felhozatnak, azok igazságát általában szükség elismerni. A' zsidóügy mellett és ellen harczoló két véleménypárt ezen rövid vázlatából azt látjuk, mikép ez egy pontban, hogy az emancipatiótól azon esetben, ha a' zsidó mostani jellemét emancipatio után is megtartaná, semmi üdvöst a' nemzet nem várhatna, mind a' két párt egyetért, 's köztök a' különbség csak a' körül forog, hogy egyik a' magát még ó-testamentomi időkből datáló zsidó természetet az emancipatio törvény általi kimondásával egészen a' status érdekében átalakulni reményli; másik ellenben ezt magával el nem hitetheti, 's attól tart, hogy a' zsidó lényegében azután is csak az marad, a' mi volt régente és mindenha, 's a' minőnek ma magát mutatja. Most tehát azt kell vizsgalnunk, mellyik hit alapos e' kettő közül; az e, mellynek kiséretében e' reményt, vagy mellyében az aggodalmat szemléljük? És, bár őszinte barátja az emancipationak, az utóbbit vallom magaménak, 's merész vagyok képzelni, hogy e' hitet fogom birni igazolni elvrokonaimmal. Ha a' zsidóság polgárosítása olly móddal fog létesülni, mikint most az terveztetik ): ugy a' magunkra vállalt szép feladatnak csak felig fogtunk megfelelni, 's épen azon felét végeztük be, melly a' hazát veszélyes crisiseknek teheti ki; a' másikat pedig, melly az egész hazára a' koronát felnyomná, és a' munka áldásit meghozná, végezetlenül hagytuk. Ugyanis azt kérdem elvrokonaimtól: valljon azzal, hogy az emancipatio csak ugy pusztán, minden előzmény vagy járulék nélkül mondatik ki, le lesz e döntve minden gyûlöletes korlát, mi a' zsidót tőlünk ekkorig elkülönbözte, 's jogállapota egenlő leszen e a' többi népével? Én azt mondom: nem! Mert mig igy fenhagyatik megalacsonyitja, melly őt a' statusban megvettetett páriává 's mig fenáll, addig zsidó és keresztény, egyebiránt legkedvezőbb polgári viszonyok között is, örökké természetes ellenségei lesznek egymásnak. Midőn a' korlátok lerontásáról van szó, nemde a' legnagyobbikon, legszemetszuróbbon kell kezdeni a' dolgot? És mégis kinek jutott az emancipatio hősei közül ekkorig eszébe megpendítni azt, hogy: a' zsidó és keresztény közti házasságot tilalmazó törvény töröltessék el? Ezen tilalmazó törvény az, mellyben én a' lerontandó korlátok legnagyobbikát látom, 's melly előttem vészt jósló sötét folt gyanánt ötlik föl a' zsidó-emancipatio megállapitott kérdésében. E' törvény ásta meg sírját először a' zsidó emberi és polgári méltóságnak; e' tette őt csak valódi páriává a' népek közt; mert ezzel az volt kimondva, hogy a' zsidó nép az emberi nemnek egy oly söpredéke, mellyel a' többinek összeelegyedni gyalázat, kárhozat és vétek. - Mellyik emberosztály van ennél már ma mélyebben lealázva? - Azon féligvad emberfajokkal, mellyeket, ugy látszik, maga a' természet nálunk europaiaknál egy fokkal alább sorozott - az amerikai indusokkal, szerecsenekkel összeházasodnunk szabad: csak az egy zsidófaj az, mellynek fején a' keresztény törvények általános anathemája fekszik. Lehet e csudálni, hogy illy törvény mellett egymást zsidó és keresztény kölcsönösen gyûlöli, 's hogy az emancipatiónak annyi ellenzői vannak? És valljon remélhető e, hog daczára ama' törvénynek, melly e' kölcsönös gyûlöletnek örök élesztőjéül szolgáland, a' tervezett emancipatio helyrehozzon mindent, 's azon üdvös gyümölcsöket, mellyeket tőle várunk, mellyekért érette harczolunk, megteremje a' haza számára? Hisz igy a' zsidó, elnyert polgárositása után is, keresztény polgártársai ellenében csak a' régi lealázott népfaj marad, mellynek a' nemzet többi részeivel összeolvadnia nem szabad nem levén, továbbra is előbbi elszigetelt alacsony körébe kell szorulnia, oda, hova őt megvetés taszitotta, - azon körülsánczolt térre, hol százados hajlamai és a' hosszú nyomás alatt elfajult polgári és erkölcseinek gazdag burjánja tenyészik, - hol, ha mindjárt akarná is, fajának emelésére semmi sikeres lépést nem tehetne. A' faj-nemesítésnek valamint állatoknál, úgy embereknél is legbiztosabb módja a' különfajok párosítása; korcs ivadék maga magát soha meg nem nemesíti, és ennek kiáltó bizonysága maga a' zsidóság. Ime a' szerencsétlen emberfaj, mellynek eredeti vée soha idegen elemmel föleresztve és vegyítve nem volt, arczképének sajátos typusát minden nemzetnél máig megtartotta, ugyhogy arról a' zsidóra mindenütt ráismerhetni. Miért nem tapasztaljuk ezt azonegy országban élő más különböző népfajoknál? Azért, mert ezeknél az eredeti typusok egymástól elütő nagy különbségeit a' kölcsönös párosodás kiegyenlitette. A' szegény zsidó tehát, ha az említett házasságot tiltó törvény megmarad, polgárosittatása után is eltörölhetetlen bélyegét fogja viselni megvettetett helyzetének 's páriaságának is a' maga kirívó arczvonásaiban. Sorsa az leend, mi az amerikai fölszabadított szerecsené; polgári jogokkal bírand, de a' reá ujjal mutató gúny keserûvé teendi neki azok gyakorlatát. Hogy már illy körülmény mellett a' zsidó elem a' nemzeti elemmel egybeolvadhasson, az merő lehetetlen; és ha egybe nem olvad, akkor az, maga egész patrificált zsidó valóságával, előbbi ellenséges állásában marad, 's ezen állásában a' reá ruházott polgári jogokkal bizonyosan csak fegyvert fogtunk adni kezébe magunk ellen. Valóban, akármit okoskodjak, itt az ohajtott assimilatiót egyedül a' házassági tiltó törvlny megszüntetése képes csak eszközölni. Ha ezen korlátot lerontottuk, akkor a' zsidónak nyitva lesz az ut a' nemzet érdekébeni tökéletes átalakulásra. Ez által régi szennye lemosatván, egy rangba fog jőni az emberiség többi részével; a' rangegyenlőség közelebb hozza őt más vallású polgártársaihoz; a' közel érintődés rokonvonzalmat szülend, mellyből családi szövetkezések - a' társas élet e' legszorosabb kapcsai - fognak keletkezni; és végre a' családi erkölcsök módosítni fogják a' néperkölcsöt a' többség szellemében mind addig, mignem egyszer, a' vonszás physicai törvényénél fogva, a' nagyobb elem végképp elnyeli és felolvasztja magában a' kisebbet. Igy fog csak a' zsidó megrögzött különcködő hajlamaiból lassankint kivetkőzni, 's mind magány, mind közéletben a' status többi polgáraival egy erényt tartani, ugyanazon módokat, ugyanazon eszközöket használni, szóval: a' többiekkel egy testté lélekké olvadni. Szerintünk tehát, az emancipatiónak, hogy üdvös lehessen, mellőzhetetlen föltétele: a' zsidó és keresztény közti házasság felszabadítása. De itt már hallom az ellenvetést, hogy t. i. e' kérdés valláselvekbe vág, 's ezeket érinteni polgári törvényhozásnak nem szabad. Én ez ellenvetést, legnagyobb általánosságban véve is, erőtlennek, különösen a' jelen esetben pedig épen helyén kívül valónak lenni hiszem. Mert ugy vagyok meggyőződve, hogy törvényhozásnál legfőbb tekintet, mellynek minden egyéb alárendelendő: a' status java és fennmaradása; és ha találkoznék olly valláselv, melly e' tekintetben szembeötlő ellenkezésben állana, 's magát a' közállományra nézve veszélyesnek mutatná: azt, ha mindjárt dogmai ranggal birna is, a' törvényhozónak nem csak joga, de kötelessége is volna tetszése szerint módositni, vagy ha módositást nem tûrne, végkép el is törölni. Mi pedig a' jelen kérdést illeti: ez tudtomra sem a' zsidó, sem a' keresztény vallás ban még csak dogmák sorába sem tartozik. Mózes cerimonialis törvényei tiltani láttatnak ugyan az idegenekkeli házasságot, de e' törvények szigoruságát az utóbbi kor sokban lágyította, 's azok legalább, kiket a' felekezet emberei közül e' tárgyban megkérdeztem, előttem mind ugy nyilatkoztak, hogy már a' zsidó vallás a' keresztényekkeli házasságot nem tilalmazza. Az uj-testamentomban egyenes tilalomnak (mert az 1 Kor 7:39. 2 Kor 6:14 nem szólnak világosan házassági szövetségről) sehol nyomát nem találom; de igenis annak, hogy az illy vegyes házasságok folytonos divatban voltak, 's nemhogy kárhoztattak volna, sőt nyilván jóváhagyatták magok az apostolok által. Pál ezekről szólván, 1. Kor 7:12 - 14 igy nyilatkozik: "Ha valamelly atyafiunak hitetlen felesége vagyon, melly ő vele együtt akar lakni, el ne bocsássa azt; és a' melly asszonyi állatnak hitetlen férje vagyon, és az vele akar lakni, el ne hagyja az asszonyi állat azt; mert a' hitetlen férfiú megszenteltetett az ő feleségében, és a' hitetlen asszonyi állat megszenteltetett az ő férjében." Innét a' kereszténység első századaiban is semmi egyenes, akér egyházi, akár polgári tilalom e' részben soká nem létezett; kereszteltek 's kereszteletlenek közti házasságnak számos példáira akadunk, mellyekből elég ez egyet említnünk, hogy még sz. Ágoston anyja Monica is pogány hitû emberhez ment férjhez. Egyházi tilalom világos nyomát csak a' IV. században kelt canonok között látjuk először; de e' canonok is csupán apróbb zsinatok, nem pedig ugynevezett Oecumenicum conciliumok által hozattak, s általános alkalmazásukat, ugy látszik, csak a' később kifejlett szokásos törvény állapította meg. Azonban még ez egyházi törvény is, olly esetekben, midőn zsidó házaspár közül egyik megkeresztelkedik, ezt a' kereszteletlennel további is házasságban élni máiglan megengedi, nyilvános bizonyságául annak, hogy illy szövetségben maga, az egyház semmi veszélyest, semmi kárhozatost nem lát. - Polgári törvényhozásunk, melly a' házasság körül mindig rendelkezett, e' tárgyban az egyház-canonokkal majd összehangzó, majd ellenkező szabályokat állapított meg. Sz. László I. decretumának 10. fejzete világosan tiltja a' zsidó és keresztény közti házasságot; de több tilalmazó törvényt nem tudunk felmutatni. A' korát bélátásban sokkal haladott világos fejû Kálmán király ellenben, törvénynyel kényszerité a' szinte kereszteletlen ismaelitákat, hogy leányaikat kereszténynek és ne magok nemzetségéből való férjnek adják feleségül. (Colom. D. I. e. 48.) Vannak egyház-canonok, mellyek még a' keresztények közti vegyes házasságokat sem tûrik és azokat érvénytelennek nyilvánítják; de azért ez ellent nem állott, hogy nálunk az illy házaságokat szentesítő 1791-iki 26-dik törvényczikkely hozattassék. Mind ezek, ugy hiszem, eléggé meggyőző okok arra, hogy törvényhozásunk azon korlátot, mellyet zsidó 's keresztény közt egyor a' házasságra nézve maga állított el, ugyan maga, körén túlhágás és vallás-elvekbe ütközés nélkül, bizvást leronthatja. Miután tehát, mint már föntebb megmutattuk, a' szőnyegen forgó emancipatio, ha nevének, czéljának és a' mellé kötött szép várakozásoknak igazán meg akar felelni, e' korlát megszüntetését mulhatatlanul föltételezi: szüntessük meg azt, töröljük el Sz. László I. decretumának 10. fejzetét, 's mondjuk ki egy uj törvényben, hogy zsidó és keresztény vérnek ezentul összeelegyedni szabad, és hogy az emberi méltóságot minden felebarátunkban egyenlően tisztelni kivánván, a' polgári jogokkal semmi részben fukarkodni nem akarunk. Csak igy fogjuk azon népet, mellyet századokig teljes jogtalanság átka nyomott, az emberiségnek visszaadni, hazának, nemzetiségnek nyereséggel megszerezni és a' nép többi elemével egészen összeforrasztani, miután róla a' rá sütve volt legnagyobb szégyen-bélyeget végkép letöröltük, mint Kálmán fönt idézett bölcs törvénye tett az ismaelitákkal, kik a' keresztényekkeli összeházasodás által népünkkel ugy összeolvadtak, hogy ma többé fajok sem létezik 's csak nevökről ismertetnek nálunk. Ez lesz aztán az igazi emancipatio, ez a' zsidók igazi polgárositása, melly ellen többé semmi kifogás nem tétethetik. - Ne mondja senki, hogy midőn én az emancipatiót illy feltétel mellé kötöm, titkon talán hátulsó kaput keresek; mert ki valamit egészen akar adni, benne bizonyosan több a' jó szándék, mint ha csak felét igérné 's még akkor is a' javát tartóztatná vissza. Ugy, a' mint az emancipatio baráti az ügyet jelenleg ajánlják, benne én csak tökéletlen adományt 's az ajánlók részéről, kiknek egyébiránt nemes buzgalmukat tisztelem, még némi következetlenséget is látok. Mert valljon nem következetlenség e az, hogy az emancipatio síkra szállt hősei, kik a' haladás szabadelvû pártjához tartoznak, kik az általános népképviselet elvét pártolják, életbe léptetni óhajtják, és azt ennélfogva lelkökben a' népnek már a priori megadták: mind e' mellett most a' zsidó-emancipatiót, mellyet a' megyék igen nevezetes kisebbsége (kevés hiján fele), majd mind az 53 királyi város, a' milliomkint számitandó németlenek, jelen alakban elfogadni vonakodnak, - melly ellen illy roppant közvélemény fennen kiált, olly csekély többségre támaszkodva, a' hatalmasan nyilatkozó közvélemény daczára, törvény által kimondatni jónak vélik? Alkotmányos országban csupán olly törvények lehetnek üdvösek 's igazságosak is egyszersmind, mellyek a' nép hajlamával egybehangzók és a' mindig tiszteletben tartandó közvélemény kifolyásai. Azért tehát méltányoljuk a' népszavát e' kérdésnél is, 's kisértünk meg, ha valljon a' zsidók polgárosítása olly alakban, mint én javasolni bátor vagyok, utat fog találni annak kebeléhez. Én azt hiszem: igen! - Kimutattam a' szennyfoltot, melly a' megyék többsége által kivívott zsidó-emancipatio eszméjén még ott maradt; ez a' sz. László I. decretumának 10. fejzete! - ezt kell eltörölni 's akkor - de csak akkor! - a' zsidók polgárositása bizonyosan nem átkot, hanem áldást terem a' honnak. Ezek e' tárgyban igénytelen 's egyszersmind változhatatlan nézeteim. Aradon, febr. 29-kén 1844. - Fábián Gábor. __________ * Ezen rajzban igen sok túlzott van; igen sok viszont ollyan, a' mi ha bûn, ha erkölcstelenség, hát gáncsot érdemel, a' zsidók többségének nem mint zsidóknak, hanem mint embereknek a' keresztényekkel közös bûnük, közös tulajdonuk. Sőt mi egyenesen azt merjük állitani, hogy a' mennyiben értekező ur erkölcsiségi gáncsokat említ, vegyen bár föl egyenvonalba akármelly más vallású felekezetet, a' statisticai arányt egy hajszálnyival sem fogja másoknál kedvezőbbnek találni, mint a' zsidóknál; ez pedig kimondhatatlan erővel szól a' zsidók mellett: mert az ő demoralisatiójokra másfél ezredéves hontalanság, üldözés, szolgaság, lealacsonyítás esküdött össze; 's ha ennyi okok közrehatása mellett erkölcsiségük vagy épen nem, vagy csak annyiban áll rosszabbul más felekezetûeknél, a' mennyiben az emlitett hosszas elnyomás őket egy bizonyos jellemsajátságot fejlesztő bizonyos életösvényre szoritotta: az valóban a' zsidóknak igen nagy becsületére válik. Mi tehát az erkölcsiségi hasonlat szempontjából vett minden okoskodást igen gyöngének, sőt alaptalanak, sőt annyiban szeretetlennek is valljuk; mert bizonyosan nagy szeretetlenség volna, ha a' zsarnok, ki embertárság nemzedékeken át rabszolgává alacsonyitá, ennek azt vetné szemére, hogy szolgalelkû; vagy ha annak, kinek tíz ujját összezuzzuk, azt vetnők szemére, hogy ügyetlen kézmûves. A' mi pedig különösen azt illeti, hogy a' zsidó közérdeket nem ismerne emberszeretet, mint a' közjó mezején találkozni, mintsem hogy e' vádakat tagadni lelkiismeretes kötelességünknek ne ismernők. - Csak ne feledjük, hogy a' közérdek iránti lelkesedés köztünk is ép ugy mint a' zsidók között, egyes szebb jellemek vonása, nem a' nagy sokaság tulajdona. - Egyébiránt vezérnézetünket a' zsidóügyről ki fogjuk a' czikk végén tartózkodás nélkül mondani. Szerk. Kossuth Lajos szerkesztői kommentárja a vezércikk alatt: A' mi értekező urnak a' keresztények és zsidók közti házasságról mondott véleményét illeti, azt egészen alaposnak nyilván elismerjük; 's ha e' tekintetben - a' mint gondoljuk - nem csak a' keresztény törvények, hanem talán a' zsidóságnak legalább nagyobb részénél a' Talmudból, vagy törvény magyarázó Rabbik tekintélyéből eredő tanok is ellentállanak, azt véljük, hogy ezen akadály elháritásán munkálkodni, maguknak a' zsidóknak is kötelességük. - Általában minél többet gondolkozunk e' tárgyról, minél figyelmesebben szemügyre vesszük a' zsidó-emancipatio körül a' népben gyökeret vert érzelmeket: annál több meg több okot találunk azon hiedelemre, hogy a' zsidó-emancipatio kérdése, ugy politicai mint socialis tekintetben, Europaszerte bevégezve csak akkor lesz, ha a' Napoleon által adott utmutatás nyomán, a' zsidóság egy nagy Synedrium utján az emancipatiót előkészíti. - E' nélkül erőtlen lesz, minden töredékes haladás. Ha valaki azt mondaná, hogy erre szükség nincs; mert a' mi a' zsidók ellen mondatik az balvélemény, 's nekik nincs mit magukban reformálniok, ugy én azt felelem: vagy balvélemény, vagy nem az, legalább nem egészen az: ha az utolsó, ugy van reformra szükség; ha az első, ugy nyilt hitvallomásra van szükség, melly a' balvéleményt eloszlassa. Mindkét esetben tehát egyaránt szükséges a' Synedrium. A' mi minket illet, mi hisszük és valljuk 1-ör hogy pusztán hitkülönbség miatt, pusztán azért, mivel valaki a' nagy világ-egyetem istenét más templomban imádja, mint mi, polgári jogokból kizárni, isten törvényével, igazsággal, politicával ellenkezik. 2-or hiszszük és valljuk, hogy a' zsidó-emancipatiónak két ága van: politicai és socialis. Amaz egészen a' törvényhozó hatalomtól függ. Ez csak annyiban, a' mennyiben a' socialis egybeolvadásnak törvényes akadályait el kell háritani, hogy a' társadalmi emancipatio lassu menete bekövetkezzék. És igy 3-or hisszük és valljuk, hogy a' politicai emancipatio a' kérdést be nem végzendi ugyan, de annak ideje elkövetkezett; hisszük 4-er hogy minden ok, mi a' zsidók állitólagos erköcstelenségéből ellenhozatik, erőtlen, gyönge, szeretetlen. Eddig megy véleményünk, midőn azon szempontból indulunk, hogy a' zsidóságot, hazánkban nem másnak, mint honunk összes lakosai olly' töredékének kell tekinteni, melly a' többiektől csak vallásos hitben különbözik. A' zsidók e' szerint hazánkban egy vallásfelekezet. De hátra van egy fontos tekintet. A' zsidókat nem csak mi, hanem a' zsidók is igy nevezik: "zsidó NÉP". - Nem szoktuk pedig mondani: Papista nép, Kálvinista nép, Lutheranus nép, Unitarius nép. - Innen látszik, hogy e' szó alatt, "zsidó" több fekszik, mint csupán valláskülönbség, legalább nálunk; valamint mindenütt a' földön, kivéve talán Nubiát, hol, mikint az utazók írják, számos zsidó vallásu szerecsen, tehát nem zsidónép ivadek van. Ha az emlitett különbség csak a' faj eredete körül forogna, mint van tót, van német, és van oláh, - nem szólanánk; de a' dologban több is fekszik. Mózes nem csak vallásalkotó volt, hanem polgári törvényhozó is. - Mózes vallása nem csak vallás, hanem egyszersmind politicai organismus is. - Mózes vallása státusalkotmány, valóságos országlási rendszer, még pedig theocratiai országlási rendszer. Innen van, hogy Mózes sok szabályt, mellynek csak országlási, tehát politicai tekintetben van értelme, részint dogma, részint vallásos ritus szinébe öltöztetett. A' boldogtalan zsidónép hontalanná levén, vallásának ezen szabályai elvesztették politicai érvényüket, de mint dogmák, mint rituálék fennmaradtanak; és képesek a' castai elzárkózást, melly a' socialis egybeolvadást szintugy gátolá, mint politicai elnyomattatásuk. Ha már most előjő valaki, 's azt mondja: egy országban csak egy országlási rendszer lehet. A' zsidókat tehát nem lehet emancipálni, mert vallásuk politicai institutio, theocratiai alapokra építve, melly a' fennálló országlási rendszerrel politicai egybehangzásba nem hozható; - ez minden esetre olly ellenvetés, melly a' hitsorosaik javát szívökön viselő zsidóktól megérdemli a' cáfolatot, felvilágosítást - vagy reformot. Igen is, nézzünk magunk körül, és sajnálkozva kell megvallanunk, hogy a' zsidó-emancipatio iránti rokonszenv 1840 óta folytonosan fogyatékban van; szükség tehát, hogy a' lelkesebb zsidók ezen rokonszenv fogyatékának ürügyeit, mennyire tőlük függ, elháritani igyekezzenek. - Ha moráljokat gyanusitja valaki, megilleti őket a' nemes indignatio büszke szava, melly komolyan visszautasitja a' rágalmakat, - mert erkölcstanjok szintolly tiszta, mint akárkié; - de ha az vettetik ellenök, hogy vallásuk nem csak vallás, hanem politicai organismus is, hogy a' theocratiának polgári érvényességet adni nem lehet; hogy ők nem csak külön vallásos felekezet, hanem külön nép is, melly ezen népiségi különbséget vallástanná szentelé; - akkor valóban ezen ellenvetés megérdemli, hogy ha balvéleményen alapszik, jóakaratilag felvilágositassék, ha pedig valamivel több, mint balvélemény, helyes reformokkal elhárittassék. Ha minket kérdezne valaki, mi által készithetik elé magok a' zsidók leghathatósabban teljes emancipatiójukat? azt felelnök: "alkalmas reformok által." Tartsanak egyetemes Synedriumot, nézzék végig, mi vallásukban valóságos dogma, 's annak megfelelő szentesitett rituale; - mi viszont vallásos szabály szinébe öltöztetett politicai institutio, melly Mózestől a' nagy statusférfiutól bölcs rendelet lehetett, de mellyhezi ragaszkodás, keresztény statusokban, csak a' polgárok többi osztályaivali egybeforrásuknak állja utját; - törüljék ki ezeket hitágazataik közül: és eszközlék, hogy külön vallásfelekezet lesznek, de megszünnek lenni külön nép; 's letették a' socialis egybeforradás szikla sarkkövét, mellyen, minden rágalom, szeretetlenség 's üldözés daczára felemelkedendik politicai teljes emancipatiójuk épülete is, az emberiség 's lelkismeret szent szabadsága közös istenének dicsőségére. -

0 komment , kategória: Általános

Címkék: megbarátkoztatni, megszenteltetett, összeházasodnunk, emancipációjának, összeforrasztani, egybeforrásuknak, keresztényekkeli, erköcstelenségéb, használtathattak, kereszteletlenek, kötelességünknek, jellemsajátságot, polgárosittatása, fordulópontjáról, emancipatiójukat, egybeolvadhasson, leghathatósabban, következetlenség, türelmetlenségéb, köztiszteletben, törvényhozásnak, statusférfiutól, státusalkotmány, vezérnézetünket, szennyfoltjából, eltörölhetetlen, felvilágosítást, polgártársaihoz, elnyomattatásuk, törvényhozásunk, felebarátunkban, általánosságban, keresztényekkel, erkölcstelenség, felemelkedendik, egybeolvadásnak, zsidó emancipációról, alábbi cikket, zsidók emancipációjának, cikk írója, köztiszteletben álló, lapot szerkesztõ, cikkre széljegyzetben, korszak haladó, lelkes emberbaráti, többség józan, várt felemelkedés, cikket betû, törvényhozásunk által, emancipatióval czélt, eszmét megbarátkoztatni, emancipatio barátai, Pesti Hírlapban, Országos Széchenyi Könyvtár, Pesti Hirlap, Fábián Gábor, Magyar Tudományos Akadémia, Kisfaludy Társaság, Kossuth Lajos, László,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]